A hővezető kétoldalas szalagok fő teljesítményparaméterei közé tartozik a hővezető képesség, a hőimpedancia, a vastagság, a kötési szilárdság, a térfogati ellenállás és az üzemi hőmérséklet-tartomány. A tipikus hővezető képesség 0,8 és 1,6 W/m·K között van, míg a hőimpedancia 0,25 és 1,28 fok ·in²/W közé esik. Az általános vastagsági specifikációk közé tartozik a 0,1 mm, 0,15 mm és 0,25 mm, a teljes tartomány 0,1 és 0,5 mm között van. Ami a kötési szilárdságot illeti, a lapos nyírószilárdság elérheti a 70 psi-t (0,483 MPa), vagy meghaladhatja a 10-13 N/in-t. Az anyag térfogat-ellenállása nagyobb, mint 10¹³ Ω·cm, üzemi hőmérséklet-tartománya pedig -20 fok és 180 fok között van, és képes ellenállni a rövid távú, akár 288 fokos hőmérsékletnek való kitettségnek.
A hővezető kétoldalas szalagok tesztelési protokolljai elsősorban a viszkozitásra, a leválási szilárdságra, a nyírószilárdságra, az ütésállóságra, az öregedési teljesítményre, a sópermet vizsgálatára, a környezeti megfelelőségre és az összetétel elemzésére vonatkoznak. A vonatkozó terméktanúsítványok közé tartozik az UL (Underwriters Laboratories) QOQW2 tapadási tanúsítványa. A tesztelést az olyan szabványoknak megfelelően lehet elvégezni, mint a GME STD 518784-1996 (kétoldalas ragasztószalaghoz) és a FORD WSB-M3G205-A-2006 (magas hőmérsékletű módosított PVC szalaghoz).
A ragasztási tesztek és alkalmazások során elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a ragasztófelületek tiszták és szennyeződésektől, például olajtól vagy zsírtól mentesek legyenek. A ragasztás után nyomást kell alkalmazni és egy meghatározott ideig fenn kell tartani, hogy megkönnyítse a kezdeti tapadást.